Istenek eledele - A kakaó

 Egyes magok különös karriert futnak be. A Monsanto génkezelt búzája az embertelen kapitalizmus egyik szimbolumá vált az elmúlt évtizedek alatt.  A szentjánoskenyérfa-magok annyira egyformák, hogy évszázadokon át ezekkel mérték a drágaköveket. A Theobroma cacao magját az azték és maja indiánok, illetve a Nesquick nyuszi tartották nagy becsben: "Mexikóban, a XVI. század elején, mivel a "hard cash"-t még nem találták fel, a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja, és még hosszú ideig pénzként használták egész Közép-Amerikában. 

Az európai okkupáció elôtti Pocahontast idéző indiánvilágról színes festményekkel, rajzokkal illusztrált fakéreg kódexek élethû képet idéznek. A kor Lehel piaca az azték birodalom fôvárosában, a mai Mexikóváros helyén, Tenocstitlánban volt. Történelem tudosok között máig dúl a vita, hogy  Európába Kolumbusz vagy Cortez hozta az elsô terméseket Mexikóból. Az eredetineve, a Theobroma, azaz az istenek eledele adja magát, hiszen a ez volt a mexikói indiánok ôsi energia itala, a sokoatl. A megőrölt magokat kukoricaliszttel, vízzel, esetleg mézzel keverve, és az egyik orchidea termésével, a vaníliával ízesítve habzó italként fogyasztották. Mai legközelebbi rokona ennek az italanak a fittnesz termekben található mega energia turmix. A csokoládé tehát Mexikóból terjedt el a közép-amerikai indián civilizációkba, és Peruba is, majd Amerika felfedezésével s a spanyolok közvetítésével Európába.

Nézzük meg kémiai szempontból a fontosabb vegyületeket abból a több, mint 300-ból, amit a csokoládé, illetve alapanyaga a kakaó tartalmaz.

• Zsírok (kakaóvaj): 44-46%
• Fehérjék: 11-14%
• Cellulóz: 9%
• Keményítő: 7-11%
• Természetes színezékek: 4%
• Cukrok: 1%
• Teobromin: 1,2-1,5%
• Koffein: 0,2%
• Víz: 8%
• Ásványi anyagok: 2,6%

Forrás: http://www.vilaglex.hu/,  http://www.kfki.hu/chemonet

 

Egy igazi kémiajunkie: Sherlock Holmes (1. rész)

Sherlock 1887-ben tűnt fel először a Skarlát Tanulmányban, hogy aztán vitán felül minden idők leghíresebb detektívjévé váljon (kissé talán erőltetett, de még ma is érkeznek segélykérő levelek a Baker Street-re). Kutatták már a szexuális beállítottságától a hegedűjátékának minőségéig több irányból, nekünk most azonban az lesz az érdekes, hogy vajon tényleg olyan "kitűnő vegyész"-e, mint ahogy Arthur Conan Doyle mutatja be nekünk?

A detektív sztorik lényege, hogy szórakoztató logikus következtetésekkel legyen tele sztori. Sherlock Holmes jellegzetessége, hogy talán minden pályatársánál gyakrabban következtet hétköznapi apróságokból. Így emlékszik vissza pl. Dr. Watson az összeismerkedésükre A brixtoni rejtélyben: "– Hogy van, uram? – kérdezte Sherlock Holmes, s úgy megszorította a kezemet, hogy ekkora izomerőt ugyan ki nem néztem volna belőle. – Amint látom, ön Afganisztánban járt?... – Hogy a csudába találhatta ki ezt? – kérdeztem álmélkodva". Holmes csak két hónap után magyarázza el gondolatmenetét: "Itt van ez a gentleman, aki orvos, de a külseje, tartása katonás. Világos tehát, hogy katonai orvos. Trópusi vidékről kellett jönnie, mégpedig nem is nagyon régen, mert az arca nagyon lesült, pedig bőrének természetes színe nem lehet a barna, mert a haja és a bajusza szőke. Beteg volt, és sok bajon eshetett át: ez látszik az arcán és az egész alakján. A bal karja megsebesült, mert mereven és szokatlan módon tartja... Melyik trópusi országban szenvedhetett sokat egy angol katonaorvos?... Világos, hogy csak Afganisztánban" .

Persze nem minden megfigyelt információból következik egyértelműen a válasz, de nem érdemes most belemenni egy olyan tudományfilozófiai vitába, hogy mi számítson megfigyelésnek, ténynek vagy következtetésnek.

(A másik megjegyzendő dolog - bár lazán kapcsolódik a témához - mindenképpen az hogy úgy tűnik Holmes is azok közé tartozott, akik egy kézfogásnál tiszta erőből összeropogtatják a kezedet, amit neked az udvariasság szabályai szerint tűrnöd kell, maximum a szemed gúvadhat. De ez egy teljességgel hülye szabály, ilyen esetekben mosolyogva, a legtermészetesebb mozdulattal azonnal pofán kell vágni a tréfás kedvű partnert. Egy szebb világ érdekében, különben másokkal is megpróbálja)

Sherlock egyébként vágta a megfigyelés, az elmélet és a hipotézis fogalmát: A Botrány Csehországban-ban így érvel: "Adatok nélkül ... kapitális hiba lenne bármit is feltételezni. Az ember ilyenkor az elmélet kedvéért ész nélkül megmásítja a tényeket, ahelyett hogy fordítva cselekednék". A sárga arc-ban pedig így: "Holmes: Mi a véleménye az elméletemről? Watson: Csupa feltételezés. Holmes: De legalább megfelel a tényeknek. Majd akkor tesszük újra megfontolás tárgyává az egészet, ha akad egyetlen olyan adat, amit nem tudunk beilleszteni."

Itt sem érdemes azon lovagolni, hogy hány felfedezés született pusztán megérzésekből (elég pl. arra gondolni, hogy a benzol gyűrűs szerkezetét Kekulé egyszerűen megálmodta), azt vegyük észre, hogy Sherlock gondolkodásmódja megfelel a modern tudóstól elvártnak. Nem egyszer állít fel ún. "munkahipotézist", jellegzetes fegyverei a nyomozáshoz a megfigyelés, a dedukció és az indukció. Ő az a típusú detektív, aki egy mai kutató számára is szerethető.

Na de térjünk rá arra, hogy Holmes konkrétan mennyire volt felkészült vegyész?

A szervetlen kémiát pl. biztosan kedvelte.Az eltűnt vőlegény c. sztoriban Watson épp félig szundikálva találja az öreget:"Az asztalon sorakozó lombikok, kémcsövek, a sósav átható, tiszta szaga mind arról árulkodott, hogy a napot egyik kedvenc foglalatosságával, vegytani kísérletezéssel töltötte. – Nos, megoldotta? – kérdeztem, amikor beléptem. – Igen. Báriumbiszulfát volt! – Nem, én a rejtélyre gondolok."

A bárium-hidrogén-szulfát (báriumbiszulfát) nem egy hétköznapi vegyület, még a "Gumi Bibliának csúfolt" CRC Handbook of Chemistry and Physics"-nek is csak a legújabb kiadásaiban szerepel. Berzelius állította elő legkorábban, a bárium-szulfát koncentrált kénsavas oldatának hűtésével. Szóval nem csoda, ha Holmes is belefáradt az azonosításába.

folyt. köv.

A nátrium nevének története

Sok kémiai alapanyag, módszer vagy műszer neve furcsán hangzik, esetleg hosszúnak vagy erőltetettnek tűnhet. Ennek az az oka, hogy a köznyelv nem csiszolta még le ezeket kényelmesebben használható variánsokra. (Ha mindenkinek használnia kéne, valószínűleg nem azt mondanánk, hogy kvadrupólus tömegspektrométer-analizátoros vizsgálatot kérek ionazonosításra!, hanem, hogy durrantsd már el a kis spekit is, légyolybátyám! - Mozaikszavakat is sokan használnak ilyesmire, de azért az is félmegoldás). Nos, a nátrium pont nem ilyen, elég régóta ismerjük és hasznosítjuk.

Már az egyiptomi civilizáció kezdetein találtak egy anyagot a sivatag kiszáradt tavaiban, aminek hasznát vették a balzsamozásnál, mindenféle tisztításhoz és az ételek tartósításánál. Ez az dolog főleg nátrium-karbonátot, némi nátrium-szulfátot és nátrium-kloridot tartalmazott. Az egyipomiak ntr-nek hívták, és mivel hamar elkezdték exportálni, az egész ókori világ ismerte és használta. Héberül kb. neter volt (a Bibliában kétszer is előfordul), a görögök nitron, a rómaiak nitrum néven ismerték.

A N és a Na eredete. 1: egyiptomi, 2: héber, 3: görög, 4: latin, 5: arab, 6: európai. A jelölt kapcsolat csak valószínűsíthető.

Az ókori világ ismereteit sok egyéb mellett az arabok őrizték meg és fejlesztették tovább és a középkorban jutott el (újra) Európába. A nevezett anyagot az arabok natrunnak hívták. A szó a spanyolul, franciául, németül és angolul a kicsit jobban európai nyelvre eső natronra módosult. Az angolban ma már elenyészően ritkán használják a natront, de az arab natrun svéd változata, a trona még gyakori a nátrium-karbonát iparban (pl. üveggyártáshoz használják).

Angliában a nátrium-karbonát egyszerű neve soda, a nátrium-hidroxidé pedig caustic soda. Az ipari forradalom kezdetén indult meg a vegyészek egyeztetése a hivatalos név miatt. A szódából előállított fémnek Humphry Davy (ő a "Davy-lámpás" Davy) a sodium nevet javasolta (az um végződést Bergman indítványára a fémek elnevezésere használták).

Németül a nátrium-hidroxid elnevezése Natronlauge (nátronlúg), ezért a Németországban professzorkodó L. W. Gilbert az elemet inkább natroniumnak nevezte volna. Berzelius natriumra rövidítette a szót, így lett a vegyjele Na.

Szóval nátrium. Hagyománytisztelő, rövid, praktikus s egyben ízléses. Mondogassuk bátran.

A nap eleme: Króm

 A króm a periódusos rendszer egyik kémiai eleme,vegyjele Cr, rendszáma 24. Ezüstfehér, jól fényezhető, magas olvadáspontú, kemény fém. Az átmenetifémek közé tartozik. A neve az ógörög: chroma szóból ered, ami szín, színest jelent, mivel a króm vegyületei különböző színűek (narancssárga, zöld, kék, ibolya…). Kémiai hatásokkal szemben rendkívül ellenálló, mivel felületén vékony de igen ellenálló oxidrétegkeletkezik. A híg sósavban és kénsavban oldódik. A salétromsav a króm felületét passziválja. A legfontosabb ásványa a krómvaskővagy kromit (FeO · Cr₂O₃). Krómbevonatok, illetve korrózióálló, kopásálló, saválló ötvözetek készítésére szolgál.

Tovább

 

A kémia területei: Analitikai kémia

Új sorozatunk bemutatja a kémia különböző területeit, szakágait.

Az analitikai kémia a kémia azon részterülete, amely különböző anyagok mennyiségi és minőségi elemzésével foglalkozik. Ennek célja lehet például gyártási folyamat ellenőrzése (annak megállapítása, hogy egy bizonyos termék, vagy féltermék megfelel-e minőségi előírásainak), bűnügyi nyomozás (egy nyom minőségének és eredetének meghatározása). Lavoisier idejétől kezdve a kémia elsődleges célja az anyagok elemeinek megismerése lett, vagyis megállapítani minden test összetevőit. Ezért eljárásokat kellett találni komplex anyagok „szétosztására” és a keletkezett összetevők elemzésére, analizálására. A huszadik század elejéig az analitikai eljárások abból álltak, hogy ismeretlen termékeket ismerttel reagáltattak és így következtettek az ismeretlen anyag milyenségére. Mára ez sokat fejlődött, és fizikai eljárásokkal egyetlen művelettel egy egész sor elemet határozhatunk meg.

Tovább: 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Analitikai_k%C3%A9mia

A biuret-próba

Ezzel a képrejtvénnyel minden kémia iránt érdeklődőnek találkoznia kell legalább egyszer az életben annyira rossz. A helyes megfejtők között kisorsoljuk a Budai Várat.

 

Biuret-próba:A peptidkötéseket lehet ezzel kimutatni. Peptidkötések aminosavak közt fordulnak elő, és bizony ezekből épülnek fel a fehérjék (a peptidkötések hozzák létre a fehérjék spéci szerkezetét, ezt hívjuk aminosav-szekvenciának). Biuret próbát végezhetünk pl. kálium-hidroxiddal és réz(II)-szulfáttal, az a lényege hogy a fehérjék aminocsoportjából ammónia és biuret keletkezik, ami némiképp lúgos közegben a réz(II)-szulfáttal lilásan színeződik el.

Megfejtés (jelöld ki): Kimutatja a fog a fehérjét

A nyerteseknek pedig: Budai kollegina vár

Az ÁNTSZ iránti ősi vágy

Az ÁNTSZ utáni igény elég régről fakadhat. Ha valaki hamísította (túlhigította) a sört Hamurapi alatt, annak összekötötték a bűnös kezeit és bevágták az Eufráteszbe, de pl. a rómaiaknál id. Plinius megjegyzi, hogy a hamisítások miatt már nem található a piacon valódi falernumi bor. Ugorhatunk kicsit, egy mostani brit kutatás szerint az instant kávék 15-20%-ára rásegítenek , hogy legyen némi kávéíze kávé nélkül is.

Mi magyarok is elég jók vagyunk az élelmiszerhamisításban - mi praktikusan főleg azokat a termékeinkkel próbáljuk átvágni a fogyasztókat, amiknek csúcsminőségére elvileg kényesen büszkék vagyunk. Borhamisításban figyelemreméltó hagyományaink vannak (erről a Soltvadkert-Kecel-Kiskőrös 'arany háromszög' földalatti acélhordói biztosan tudnának mesélni), de ugyanúgy folyamatosan probálkozunk a mézzel, húsokkal, pálinkával...stb., de még az Unicummal is. A hamisítás motivációja egyszerű, az emberek drágábban hajlandók megvenni azt, amire azt írják, hogy "méz", mint ha azt írnák, hogy "gyömülcscukor-tartalmú kukoricaszirup", még ha ízre hasonlóak is.

 

Ha hozzányúlsz a sörömhöz, sírás lesz a vége!

A hamisítások közül most a kémiai megoldásokkal foglalkozzunk behatóbban. Nem túl meglepő, hogy az italokat gyakrabban hamisítják, mert a víz egy olcsó és mindenhol elérhető pótlék lehet. A Brit-szigeteken a kutakat gyakran festették feketére, és a tejhamisítás maitt lehett a becenevük a "fekete tehén".

A borhamisításnál a legviccesebbekek azok az álborok, amik nem láttak szőlőt. Az ún. tablettás borok közös jellemzője, hogy alkoholt, cukrot, borkősavat és színezéket tartalmaznak, de csak a kreativitás szab határt az egyéb adalékoknak. Általában összedobnak ezekből így egy cukros-savanykás, alkoholos alaplevet, amit aztán tablettával (szintetikus cuccal) vagy anélkül (természetes anyagokkal) színeznek (régebben a színezéket sem misztifikálták túl, egyszerűen beleáztattak szalmát vagy kukoricaszárat, és kész is a jóféle fehér bor). Sajtokat sokszor egy kis plusz disznózsírral aljasítanak vagy a tej helyett használnak tejporos vizet, a húsoknál a szójával való pótlékolás a menő.

 

Könnyű rozét kérsz vagy csináljak pirosédest?

A hamisítás leleplezése során először az élemiszer komponenseket azonosítják - pl. ha nagyobb adag pörkölt búzát fedezünk fel a kávéban, az bizony már elgondolkodtató. A nehezebb része az az, amikor az anyagok eredetét is tudni akarjuk (miért is ne akarnánk..) és feltesszük magunknak a kérdést, hogy mondjuk borban lévő etanol vajon mekkora része jött kőolajfinomítókból. Ezt a szén és a hidrogén izotójaival szokták tesztelni. Pl. a némiképp radioaktív 14C ideális választás lehet erre (régészek és műkincskereskedők megbízásából használják ugyanezt a kis kópét kormeghatározásra is). Egyes anagyok cukrába több 13CO2 épül be, mint másokéba, így amikor elégetik a mintát akkor tömegspektrométerrel megvizsgálva rájöhetünk, hogy mennyiben nem egyezik (és miért) a növényekből előállítható etanollal. Mágneses magrezonanciával a molekulák pontos szerkezetét lehet azonosítani, ezáltal az eredetüket. A deutérium NMR (2H NMR) pl. nagyon jól használható arra, hogy ha egy molekula külön részein kell mérni az izotópokat. Ez akkor jó, ha mondjuk arra vagyunk kiváncsiak, hogy a 100%-os narancslében mennyi cukor jött a narancsból és mennyit adtak hozzá (tehát cukorrépából mennyi az annyi benne).

Most mondhatnánk azt, hogy reszkessetek hamisítók, legyőz titeket a kémia - a baj csak annyi, hogy ellenőrizni mindig sokkal drágább lesz, mint csalni. Szóval csalók, léci ne csaljatok!

 

Szezonális ajánlatunk: a napozás!

Ahol keveset süt a nap, ott az emberek gyakrabban lesznek alkeszek, depik netán öngyik. Ahol nagyon erősen süt, ott meg nem él senki, mert odakozmálna a homokra. Azt kb. tudjuk, hogy a napfény jó hatással van a hangulatunkra. Azt is, hogy legtöbb ember törekszik lebarnulni, mert a sápadt, fehér bőrről a legtöbben a betegségre asszociálnak. Megfigyelhetjük még, hogy aki sokat van erős napon, az elképesztően leég, és ez rossz neki (és igen, a teljességgel fekák is le tudnak égni). Hmmm, ez érdekes. Nézzük meg akkor, hogy mi a helyzet ezzel a napozással:

Az alapállás az, hogy jön a Napból sokféle cucc, aminek egy jó részét visszaveri az öreg Föld ózonrétege (ózon=háromatomos oxigén). Ami ezekből inkább ide tartozik, az az UV sugárzás. Az Ultraviola (ibolyántúli) a látható fénynél rövidebb, de a röntgensugárzásnál hosszabb hullámhosszú elektromágneses sugárzás. Három típusa közül az UV-A a legjobb haver, ami a felszínt elérő sugarak 98%-át teszi ki (ha nincs ózonlyuk..), csak kis energiát cuppant belénk, hatására tud pl. a testünk D-vitamint termelni, segíti a barnulást, ez az ami kellemesen simogat.. Az UV-B pedig a leggaládabb gézengúz,mert nagy energiájú, ártalmas sugárzás, ettől ég le a bőr, de károsítja a szemet és az immunrendszert is (az UV-C még nagyobb csirkefogó, de ahol szuperál az ózonpajzs, ott ezzel nem nagyon találkozunk). [Hozzá kell tenni, hogy annyiban igazuk van a kozmetikai cégeknek, akik nem tudnak olyan szert összehozni ami csak az UV-B ellen védene, hogy az UV-A-tól öregszik a bőr és némelyeknél allergiát is okozhat.]

Ultraviola

Az UV-sugarak ellen ezért napvédő holmikat használunk, amik fizikai vagy kémia alapon védik a bőrt. A fizikai védelmet főleg cink-oxid vagy titán-dioxid tartalmú krémek, olajok adják, ezek egyszerűen visszaverik a fényt, csökken a barnulás de nincs leégés vagy bőrrák. Ezeket érdemes a kiskölkökre kenni, mert nekik érzékenyebb a bőrük és ez egy elég biztos, mellékhatásmentes megoldás.

A kémiai elven működők sokféle anyagból lehetnek (a csersavtól a benzofenon származékokig), ezeknek az a lényege, hogy ún. fotostabil fényszűrő hatással bírnak és elnyelik a sugárzásokat, de a hátrányuk az hogy ezek az aromás vegyületek lebomlanak a bőrünkben, akkor az gyulladásokat, allergiát válthat ki. Szerencsére normális esetben nem bomlanak le.

Bőrtípustól is függ a barnulás, de ezt mindenki hamar meg tudja állapítani magáról - ha nagyon fehér a bőröd és hamar leégsz, akkor nehezen barnulsz, ennyi. A napfényre elég sokrétűen reagál a bőr még, de ami még ide tartozik az az, hogy ki is szárítja, ezért aki ódzkodik a bölcs ráncoktól, az napozás után hidratálókrémekkel visszavihet némi vizet.

És a pletykákról: a sárgarépa tényleg segíti a barnulást, de a béta-karotin tabletta (mert bizony ez van a répában) még inkább. Ennek a sárgás festékanyaga lerakódik a hámrétegben és egyfajta fizikai védelmet is nyújt. Valójában az egészséges bőrhöz viszont egy sereg vitaminra van még szükségünk szóval mindenki egyen változatosan (a főzeléket is), járjon a szabadban, sportoljon amíg jól esik, éljen boldogan, ne akarjon rosszat felebarátainak, de semmiképpen ne váljon hippivé, mert az az azért elég béna dolog.

 

Mi a közös Björkben, Churchillben és Ibrahimovicban? A tetkó.

Mi a közös Björkben, Churchillben és Ibrahimovicban? 1. Nehéz eldönteni, hogy miben (voltak) a legtehetségesebbek 2. (no offense) Elég visszataszítóan néznek ki 3. Van tetkójuk. Foglalkozzunk most csak az utóbbival.

A tetoválás valószínűleg egyidős az emberiséggel: Ez egyrészt azért elég valószínű, mert csomó jégbefagyott kópén, múmián meg hasonló ősi maradékon találtak tetkókat. Másrészt nem nehéz elképzelni, hogy ha egy baromi régen élt krapek a nagy ugrabugrálás közben beverte magát és a sebbe beleragadt mindenféle szenny, akkor nem mosta ki, utána kissé foltos maradt ott és ez bejött neki. Az alapvető funkciójaként eleinte különböző informatív társadalmi jelzéseket hordozott (melyik törzsben, kinek a kölke, mekkora májer – kb. a kőkorszaki facebook), ma már polgártársaink már jóval ritkábban tetováltatják a homlokukra a munkahelyi beosztásukat, a családi címerüket vagy a szüleik élettörténetét, inkább figyelemfelkeltő és/vagy esztétikai célokat tölt be. Metál basszereknél azért gyakoribb, vállalati felsővezetőknél felettébb ritka. De minket nem is az kell, hogy érdekeljen, hogy valaki azért festet-e sárkány-cápát a bőre alá, mert kiskorában sokáig nem mert lecsúszni a zalakarosi strand csúszdáján, tiszteleg maori ősei előtt vagy a spanziknak is volt az ogyesszai javítóban– nekünk a tetoválás kémiája izgibb:

Egy ilyennel soha többet nem kérhetsz ernő menüt a burgiban

A tetoválás során - bár ezerféle módszer van - leggyakrabban a bőr mély hámrétegeibe tesznek valami anyagot (faszéntől az egyszerű savakon át a spéci műanyagokig), ami megfesti vagy roncsolja azt. Ha elég mélyen van vagy elég durva (pl.ha egyszerűen megégetik), akkor a hámosodással (~a bőr cserélődésével) nem jön ki vagy maradandó heggel gyógyul.Ha minden jól alakul, akkor az ott maradt anyag az évek során csak kissé szívódik fel (picit fakul a tetkó), de nem reagál különösebben semmivel benned. Ha nem jól, akkor a festéktől függ, hogy mi történik. Leginkább az a baj ezekkel, hogy nagyobb mennyiségű fémvegyület tartalmaznak, ami aztán kb. életed végéig nem ürül ki.

Metál!

Az egyszerű kék festékekben szinte mindig található egy jó adag kobalt, ami kis mennyiségben a barátunk, egy tetoválásnyira azonban senkinek nincs szüksége a bőre alatt (ezért mondják a suliban azt, hogy ne firkálj magadra a tollal, mert a tintában is az van). Ez legjobban a bőrrák esélyét tornássza fel az adott felületen, de a szívnek se tesz jót. A vörös festékkel több baj is van, de a legkellemetlenebb, hogy a legtöbb félében higany-szulfid vagy kadmium-szulfid található, ami akkor se boldogító, ha nem vált ki allergiás reakciót azonnal. A sárga festékben szinte biztosan van kadmium, amitől utána a bőrfelületen bárhol ekcémás durvulás alakulhat ki. A zöldben még most is sokszor van számtalan krómvegyület, amitől szintén változatos helyeken rohadhat le a bőröd, sokszor egyszerűen kivágják a tetoválást rögtön, ha beütött a króm-para.A fehér festékben titán-oxid lehet, a lilában mangán, a barnában vas-oxid (rozsdás szín...), amik szintén alkattól helyi elváltozásokat okozhatnak - fellép a szervezeted a betolakodó idegen anyagok ellen. A fekete aránylag a legbiztonságosabb (és az egyik legősibb), mert az csak faszénből nyerik, nincs benne semmi komoly (kivéve ha maradtak benne apró faszén-szilánkok).

A henna vagy a Donald rágó ajándék tetkója persze veszélytelenebb, de ezektől meg nem fognak előreengedni a Gesztiválon. És egy ajándék tréfás videó:

A kocogtatás előnye

Ha felrázol egy dobozos kólát és kinyitod, akkor lespriccel. Ez bizony elgondolkodtató, de valljuk be nem a legnagyobb szenzáció a holdraszállás óta. Ami érdekesebb, hogy miért nem spriccel ki, ha megkocogtatjuk mondjuk egy kulccsal vagy valami fémtárggyal vagy csak egyszerűen párszor keményen rápöccintünk.

Ha kissé megkocogtatjuk a dobozt, akkor a kis rezgéstől kiszabadulnak a benne lévő gázbuborékok és némileg nagyobb buborékokká állnak vagy elkeverednek a gázzal ami a doboz tetején van. Ha kinyitjuk a dobozt ezután, akkor a gáz úgy szelel el, hogy nem rántja magával a folyadékot, ami egy előnyös tulajdonság a környéken lévők számára. Ha nincs kocogtatás, akkor a bubik csak akkor lesznek képesek tágulni, amikor csökken a nyomás (kinyitjuk), és ekkor sajnos maguk előtt tolják a folyadékot, ami útban van. Valójában pontosan ugyanez játszódik le akkor, amikor büfiztetik a kisbabákat (azzal a kis különbséggel, hogy ez nem fémtárggyal szokás előidézni): paskolgatják a babák hátát addig, amíg fel nem jönnek a buborékok.

Persze vannak a olyan bébik is akik tudják rázni magukat ha kell:

A foszfor eredete

A foszfor felfedezéséért 1660-as évek vége körül jelentkeztek be egyszerre jó néhányan (valószínűleg korábban is állítottak már elő foszfort, csak akkor még nem volt szerzői jogvédelem). A levegőn oxidálódó fehérfoszfor sejtelmesen világít (ez a foszforeszkálás, hoppá), ezért akkoriban eléggé ráflesseltek a dologra. Végül Brand hamburgi osztrák kereskedőnek adták a felfedezés dicsőségét, aki nem kevés munkával beszárított vizeletből söpört össze egy kis maradék fehérfoszfort. Azért a gyártásához nem kellett hektoliteres húgyoshordókat szállítani, mert utána lassan áttértek a csonthamuból (abban van kálcium-foszfát), később a foszfáttartalmú ásványokból való előállításra.

Mostanában leginkább mezőgazdasági tápszerekhez (műtrágyákhoz) és alkalmanként durva idegmérgekhez kell nagyobb mennyiségben ('95-ben pl. amikor az egyik japán szekta valamelyest siettetni akarta a világvégét, akkor az elég tökösen foszfortartalmú "Sarin" harci gázzal árasztották el a fél tokiói metrót).

Ha valaki barátkozni akar a foszforral, akkor pl. az alábbi retro kísérletek dacára, hogy úgy vannak fölvéve mintha a kanizsai Tesco biztonsági kamerája adná le, nem veszélyesek, jól sikerültek és teljesen korrektek. A halk recsegéstől meg az egész direkt misztikus. Kicsit utópisztikus.

Sírni volna jó

Rengeteg kutatás foglalkozott már azzal, hogy az egyes országok lakói mennyire elégedettek a sorsukkal (akár a gazdagságuk függvényében is) de én még csak olyanokat láttam, amikből az jött ki hogy kb. a magyarok a legeslegnagyobb rinyagépek az ismert univerzumban. 

A függőleges tengely az ország elégedettségét mutatja, a vízszintes pedig, hogy mennyire lenne tényleg oka elégedetlenkedni (munkanélküliségi ráta+infláció)

Most nem feladatunk felderíteni az összetevőit annak, hogy miért vagyunk okleveles hisztibajnokok (bár valószínűleg vicces lenne), foglalkozzunk azzal az egy dologgal, ami miatt talán a leggyakrabban zokognak honfitársaink milliói okkal: Ez pedig mi más lehetne, mint a hagyma!

Amikor a hagymát meghámozzuk, olyan vegyületek kerülnek a levegõbe, amelyek irritálják a szem nyálkahártyáját, és könnyeket fakasztanak. A jónevű, két természetes aminosavból (ciszteinből és valinból) keletkező transz-(+)-(-)-S-(1-propenil)-L-cisztein-szulfoxid molekula három vegyületre bomlik, köztük a propántial-S-oxidra, amitől sírunk.

Valószínűleg azért irritálja a szemet, mert ez meg könnyen elbomlik kénsavra hidrogén-szulfidra és propanalra, amik közül talán kénsavnak örül a legkevésbé az emberi szem. Ha nem akarsz bőgni hagymapucolás közben, csináld víz alatt (a víz kimossa a szulfoxidot) vagy hideg hagymával (lassabb reakciók).

A hagymának ez az egész csinnadratta feltehetőleg azért kell, hogy védje magát a gombáktól vagy más támadóktól. Nekünk meg azért, mert amúgy is szeretünk sírni.

a zöld tojás kémiája

Ha a tojás zöld és büdös, akkor a legtöbb ember nem eszi meg. Nagyon helyesen.

Ha viszont a kemény tojásnak egy kicsit zöld a színe a fehérje és a sárgája találkozásánál, akkor még simán betoljuk, az alap. A tükörtojás és a rántotta sose lesz zöld, jó esetben. Mi lehet a zöld tojás titka? Nyilván a kémiája:

A zöld szín a kemény tojás sárgája körül a jó öreg vas-szulfid bűne. A tojás sárgájában van egy csomó vas, a fehérjében meg hidrogén szulfid (egyébként ez adja a záptojások jellegzetes szúrós szagát is). Ezek főzés közben összebarátkoznak és a reakció eredménye a zöld vas-szulfid a kettő találkozásánál.

Egyre keményebbre főzött tojások

A phosvitin elnevezésű fehérjéhez kapcsolódik a vas a tojás sárgájában. A fehérjemolekulák pedig a tojásban egyfajta "összehajtogatott aminosav-láncok", amik a kiscsibe fejlődése érdekében vannak ilyen spéci formában. Ha viszont jól megmelegítjük a tojást, a fehérjék valamelyest kihajtogatják magukat és megkeményedik a sárgája és a fehérje, na meg a phosvitinből kiszabadul a vas (és a hidrogén-szulfid is a tojásfehérje fehérjemolekuláiból).

A kemény tojás sárgája körüli kékeszöld szín a vas-szulfidtól származik. Annak a kémiai reakciónak az eredménye, amelyik a tojás sárgájában lévõ vas és a fehérjében lévõ hidrogén-szulfid között játszódik le – ezért jelenik meg a szín a sárgája és a fehérje találkozásánál.

A csirkefarm-lobbi pszichadelikus himnusza

Ha a tojás kihűl, összehúzódik a sárgája egy kissé és a kékeszöld vas-szulfid megmutatja magát a sárgája legszélén. Ha nem olyan friss a tojás, akkor még sötétebb zöldes lesz, mert ezeknek kissé lúgosabb a sárgája és ezért még több vas tud előbújni.A lágytojást pedig nem főzzük elég ideig ahhoz, hogy a két jóbarát kiszabadulhasson és összeszűrjék a levet. A maradék húsvéti tojásban az idő során viszont már valószínűleg sokkal több kén-hidrogén szabadult föl, mint ami egy jó reggelihez ildomos így azt csak akkor edd meg ha nagyon muszáj. Vagy inkább tolj müzlit.

Kémia in da house!

Örök dilemma, hogy egy igazi férfi magának vasalja-e az ingeit, ahogy az egy oldschool vasmacsótól elvárt vagy az emancipáció, az empowerment, esetleg az igaz szerelem nevében hajlandó-e ezt ráhagyni egy nőre. Ezt döntse el ki-ki maga, a vasalás kémiája talán segít a döntésben. Általában textilt szoktunk vasalni, a textilt öszetevő pedig rostok hosszú, egymás melletti, gyengén kapcsolódó molekulákból állnak. Ezek a rostok fel tudnak bomlani és máshol újraalakulni, így a molekulákat és a rostokat rákényszeríthetjük, hogy kiegyenesedjenek.

A pamut pl. cellulózmolekulákból (C6H10O5) áll. A molekulákból kiállnak hidroxilcsoportok és hidrogénkötéssel kapcsolódnak a szomszédos molekulához. Ezek a kötések némi hüvel és egy kis vízzel könnyen felszakíthatók (aki vasalt már életében az tudja, hogy víz nélkül vagy hideg vasalóval mennyivel nehezebb a folyamat). Ha levesszük a vasalót, a kötések újraképződnek és a pamut megtartja azt a formát, amilyenre préseltük.

Más anyagok is hasonlóan viselkednek, (a hosszú molekulák közti kötések eltérhetnek a pamutnál megismertektől). A gyapjúnál pl.térhálósító kovalens kötések is vannak, ezek miatt van benne tartós redőzés, amit más vegyszerekkel lehet kialakítani vagy újraformázni. A poliamidoknál, mint mondjuk a nejlon, a poliészterek és acetátok érzékenyek a hőre és így hővel formázhatók.

Persze a legnagyobb macsók ing helyett atlétában tolják, de azt is lehet vasalni.

A pillanatragasztó titka

Mit tudunk a pillanatragasztóról, azon kívül, hogy folyton összekenjük magunkat vele és hogy számtalan csínytevő fantáziáját ragadta már veszélyes távolságokba? Nézzük meg:

A pillanatragasztó alapanyaga cianoakrilát (leggyakrabban metil vagy etil társsal: C5H5NO2, C6H7NO2). A 40-es években fedezték fel a Kodaknál, ahol fegyverekhez való távcsövekhez puskákhoz kísérleteztek műanyagokkal. Kiderült, hogy háború esetén közvetlenül elég ritkán nyújt segítséget, viszont ragasztani a különböző fajtáival mára űrhajókat is lehet.

Hála neked is, cianoakrilát!

Ez egy monomer (erről és polimerizációról már volt szó) nedvességgel tud polimerizálódni. Ezért is ragad olyan jól a bőrünkhöz, mert az bizony nedves. (Még egy kicsit melegebb és nedvesebb helyeken ezért még jobban köt, de nem akarok ötleteket adni.). És ezért nem köt meg a tubusban, mert oda a rafinált gyártók nem engedtek be vizet.A ragasztóréteget ezért is kell vékonyan felvinni, mert ha túl vastag, akkor felesleges hártya fog képződni és kevésbé ragaszt. Amikor összenyomjuk (préseljük) a két összeragasztandó felületet, azt is azért csináljuk hogy egyenletesen oszoljon el (a közhiedelemmel ellentétben nem azért hogy még erősebben ragasszon).

Szagolgatni meg általában ezt sem érdemes.

Kiskukták, sorakozó!

Szerencsére itthon is elmúltak már azok az idők, amikor ínyencnek lenni annyit jelentett, hogy a menzán dupla cukrot kérhettél a káposztás kockádra. Mi több, mára gasztro-forradalmárok százai tűntek fel a színen, kik lángpallosukra libamájat tűzve szítanak lázadást a minőségi kaja-alapanyagokért és új receptekért szerte az országban.Bár ez az ő harcuk, nekik kell végigküzdeni, miután mindenhol ott a kémia, a szakácsművészetben sem árt a vegyi tudás. Álljon itt tanúbizonyságul egy olyan esemény, ami jóformán bárkivel megeshet:

 

10 perce a lakótársam fogmosás után megette a tegnapi maradék (paprikával töltött) olívabogyóit, és azt állítja, hogy fantasztikus új ízük volt. Ezt egyenlőre higgyük el neki, ízlése sztenderd (egyedül az lehet gyanús, hogy nem szereti a hot-dogban a mustárt, de ebbe ne menjünk bele). Miután a korábbi tapasztalatok alapján a bogyó másfél napig simán hozza a szokásos ízvilágát és valószínűleg barátunk szája sem változott szignifikánsan, sherlocki ösztöneink szerint a jelek a fogkrémhez vezettek.

A cuccban nem volt illatosító vagy ízesítő, szóval a menta- vagy tutti-frutti keveredés kizárva. Először a fogkrém abrazív anyagait kezdtük okolni - ezek azok a dörzsölő anyagok, amik kemények és mechanikusan szedik le a fogakról a rárakódott anyagokat. Ezek lúgosíthatják a szájat (kalcium-foszfát, kalcium-karbonát...stb.), mert, ha savasítanák, akkor a fogszuvasodást segítenék (ami nem elvárt egy fogkrémtől). Ez a savanyú ízt befolyásolná, azonban a doboz szerint a fogkrém pH-ja semlegesnek mondható. Ennél a pontnál elkezdtem csokival és tormával is etetni, hátha itt is bekövetkezik a csoda, de messze az olíva maradt a winner. Arra viszont jó volt, hogy a különböző ízek kavarodásakor gyanússá váljanak a fogkrémhez használt felületaktív anyagok (jelen esetben a rossz hírű SLS [C12H25O4S.Na] volt) ami a szánkban fogkrém egyenletes eloszlását és foghoz/ínyhez "tapadását" okozza. A legelképzelhetőbb az lehet, hogy ez egyrészt hozzáadta a saját ízét, illetve más ízeket is "szétterített" a szájban. Persze azt sem lehet kizárni, hogy valami új és izgalmas anyag van a fogkrémben ami bizonyos ételeket megbolondít. A kísérletet egy darabig nem tudjuk ellenőrizni kontrollszemélyen, mert elfogyott az oliva.

kísérletek (3.) A Badacsony-szimuláció

Azért is érdekes, mert a reakció nem csak szimpla hőbomlás, hanem egyszersmind redoxifolyamat is (hohó, egy molekulán belül van oxidáló- és redukálószer is):

Ezt a kísérletet inkább nem ajánlom otthonra, bár marha jól néz ki és tanulságos. Leginkább azért, mert ha kesztyű nélkül beletúrsz az erősen mérgező ammónium-dikromátba ((NH4)2Cr2O7) rengeteg élménnyel lehetsz gazdagabb. Miután elered az orrod vére, először talán csak a fekélyekre leszel figyelmes a bőrödön, de később (ha eddig nem tudtad) jó eséllyel megtanulod, hogy mit jelent az, hogy valami karcinogén. Szóval para. Viszont tiszta vulkán, ahogy a narancsos-vöröses cucc melegítésre felizzik és szikrázni kezd, lazább, sötétzöld port (dikróm-trioxidot) hányva. Itt csináltak hozzá csilli-villi terepasztalt és érdekes hangulatfestő zenét alá (mondjuk azt, hogy így törődnek bele a Balkánon az elmúlásba): 

Azért is érdekes, mert a reakció nem csak szimpla hőbomlás, hanem egyszersmind redoxifolyamat is (hohó, egy molekulán belül van oxidáló- és redukálószer is):

 (NH4)2Cr2O7 = N2+Cr2O3+4H2O

A víz adja a gőzt, az exoterm bomlás pedig a szikrákat (a show-t). Mindent értünk, de csinálják meg helyettünk mások.

+ nyam-nyam-nyam: ha valakit izgat a szerb szomszédaink sírvavígadunk slágere a barátságos penészes kenyérről és szomszéd nutellájáról, akkor itt van. Én kezdem megszeretni.

 

Mitől van illata az esőnek?

Nem ismerek olyat aki ne szeretné valamelyest a jellegzetes eső (vagy eső utáni) illatot. Frissesség, természetesség, harmónia (satöbbi) kötődik hozzá (ezért is imádják a médiaügynökségek reklámokban használni az eső közbeni/utáni meghitt pillanatokat). De honnan jön az egész? Rohadnak a levelek, vagy mi? Az esõ szagát baktériumok okozzák, pontosabban az actinomycetes-ek (ezek között is leginkább talán a kellemes hangzású Streptomyces). A baktériumok a nedves, meleg földben nõnek, majd a napsütés kiszárítja a talajt. Az esõ vízbõl és talajból álló aeroszolt ver föl, mi meg mohón belélegezzük a bakétriumokat is tartalmazó apró talajszemcséket és "megrészegülünk a természet erejétől" (vagy mondjuk azt, hogy legalábbis nem kellemetlen).

Gene Kelly sem bír magával, ha esőben smárol:

Többek közt ezért is van az, hogy Bronx-ban kevésbé fogod érezni, mint egy erdei tisztáson. A Streptomyces ráadásul egyébként is a haverunk, számtalan antibiotikumhoz használják fel, leginkább a benne lévő klavulanát (C8H9NO5) miatt (ez egyfajta faltörő kos a gyógyszereknél - arra jó, hogy megtréfálja bizonyos baktériumok védekező-rendszerét és így a többi hatóanyag büszkén bemasírozhat).

Ráadás ajándék esőhang, javallottan álmatlanoknak és pillanatnyi vizelési problémákkal küzdőknek: 

Mitől retteg a MALÉV?

Persze hogy a higanytól (emellett jó megfejtés a csőd és a sztrájk is). Szóval ha kíváncsi vagy, hogy hogy zajlik testközelből a terrorelhárítás, próbálj csak meg felcsempészni egy dobozos kólányi higanyt egy repülőre. Nem vicc, a higany jónéhány repzit sodort már a vesztébe. Az oka a következő:

Az alumínium egyedül, békében hagyva is összeszűri a levet a levegõ oxigénjével. A reakció során vékony, erõs alumínium-oxid réteg alakul ki a felületén, ami leállítja a további oxidációt és ezáltal megvédi az alumíniumot. A higany azonban se perc alatt megbontja ezt és az alumíniummal amalgámot képez, ami a másik oldalról szedi szét az oxidot.(Az amalgám - a higany más fémekkel alkototott ötvözete - a fogtömésből lehet ismerős, de a fényképeket is higany-ezüst amalgámmal hívták elő régen)

Egy kevés higany (vagyis amalgám) is tönkre vághat hatalmas alumíniumfelületeket. Márpedig a repülők jórészt alumíniumból vannak és egy kicsinek tűnő amalgámos sérülés esetén is előfordulhat hogy egyből vihetik a roncstelepre, mert belülről (nehezen követhetően és megállíthatóan) kapja szét a gép vázát. Durva, de tényleg állati veszélyes.

Látványos, finom és létrehozott egy műfajt

A popcorn. Tudtátok, hogy a Hot Butter - Popcorn c. száma volt az első olyan elektronikus szám, ami toplistás volt (értsd: az emberek tényegesen pénzt fizettek érte)? Száz, hogy vágja mindenki:

Ez szép, ugyanakkor az is érdekes, hogy hogy jön létre az igazi pattogatott kuki: Elég ősi módszerrel készül a dolog, konkrétan ezer éves sírokban is találtak pattogatott kukoricát (amit elvileg nem a régészek vittek magukkal nassolni, hanem ajándék volt a halottnak).Az alap egyszerű: Ha erősen melegíted, akkor elpárolog a víz a kukoricaszem belsejében, és a gőz nagy belső nyomást hoz létre. Ha ez meghalad egy bizonyos fokot, a mag szétrobban - kipattog. Ilyenkor a keményítőtartalmú belső rész szerkezete némiképp megváltozik (a keményítőszemcsék felduzzadnak) és készen áll a könnyen rágható, puha, ám amorf popcorn.

Tehát így:

A robbanó adrenalin bombák földjén

Valószínűleg az érelmeszesedés első tünete, ha valaki olyanokat kezd el mondani, mint az "ezek a mai fiatalok..." vagy a "felgyorsult világunkban..." és még lehetne sorolni. Ezeket érdekes lenne egyenként is szétszedni (a mai fiatalokat a mai idősebbek nevelték pontosan ilyenre; sok helyen felgyorsult a világ, de pl. Bp.-en biztosan nem...stb.), de ez nem kémia. Ami kémia van ebben, az az, hogy az ilyesmi üres frázisok mögött a sokszor az emberek stresszkezelési hibái mutatkoznak meg. Stressz. Elég rossz a sajtója ennek szónak, általában úgy mutatják be, mint "korunk népbetegsége" - olyan képekkel, mint amikor valakit leszúr a főnöke, sokat késik egy randiról vagy nem tudja kifizetni a villanyszámlát. Ezek valós problémák, de jó hír, hogy nem ezt jelenti a stressz. De akkor mi ez a szörnyű átok, ami cunamiként árasztja el a szerencsétlen, ijedt szemű kisfiúkat/lányokat?

A stressz a legkevésbé sem a modern kor vívmánya, szinte biztosan régebbi, mint maga az emberi faj, és pótolhatatlan szerepet játszott az emberiség fejlődésében. A stressz a szervezet nem specifikus totális válaszreakciója minden olyan külső/belső ingerre, ami kibillenti a normális biokémiai és pszichológiai egyensúlyából és alkalmazkodásra kényszeríti. Ez jól hangzik, nem? De mit jelent? Fejtsük ki kicsit részletesebben (már csak azért is, mert egy magyar származású kanadai tudós, Selye János publikált erről talán először igazán mélyen, még 1936-ban a Nature szaklapban):

(A GAS (Generális Adaptációs Szindróma) 3 fokozata)

 

Először jön egy inger, egy ún. stresszor ami egyfajta felismert jel a szervezetnek, hogy sürgősen másképp kell optimalizálni a test energiafelhasználását. Pl. felismered, hogy ha nem futsz a busz után, akkor baromira le fogod késni. Erre a szervezeted először elszenved egy kezdeti megrendülést (ööö, most tényleg fussak?) majd hamar (majdnem fénysebességnyi gyorsasággal!) aktív védekezésre kapcsol át. Ez azt jelenti, hogy a tested energiafelhasználását kommandó-üzemmódra állítja és mindent bevet, hogy alkalmazkodni tudj a megváltozott helyzethez: fellövi az endorfin rakétákat, (amitől belelkesülsz és kevésbé érzed a fájdalmat), ledobja az adrenalin bombákat (amitől gyorsabb, erősebb és koncentráltabb leszel az ingerre) de nő a test anyagcseréje is, a máj több cukrot választ el (kell az üzemanyag is a melóhoz), nő a légzés-, a pulzus- és a vörösvértestszám (oxigénszállítás a maxon), szóval a lehetőségeidhez képest előtör belőled Superman (a hülye kosztümje nélkül). Turbo-fokozatban azonban nem tudsz a végtelenségig maradni, úgyhogy ezt egy automatikus kifáradás követi, amikor leeresztettebb állapotban leszel, mint akár az egész elején. Szóval ha egyből robbansz, akkor eléred a buszt, ha totojázol, akkor egy csomó ideig hiába tolja tested a biokémiai kraftot. Ezt tehát egy alkalmazkodási folyamat, aminek örülhetünk és érdemes élni is vele. Ami para az az, ha pszichikailag terhelőnek éli meg az ember ezeket az ingereket és a szupererejét a sötét erő szolgálatába állítja - haragra, szorongásra vagy depresszióra használja. Hosszú távon ezek vezetnek az ún. stresszbetegségekhez, amik már szervi bajokat is okozhatnak (és a stresszt kiváltó problémák is ott maradnak egyfajta bónuszként). Egyenlőre nem tudni, hogy mi dönt, mert amit egyes emberek állati izgalmasnak és poénnak élnek meg, az mások számára jelentheti pont az univerzum végét és a pokol kapuját. Mindenesetre a szervezeted biokémiája azt mondja, hogy ha para van, láss neki a megoldásnak rögvest, ő meg alád tolja hozzá a felszerelést. Ha próbálod elodázni, annak meg az lesz vége, hogy csak belefáradsz feleslegesen. És ha ők nincsenek berezelve, akkor nekünk sincs okunk: 

Egy krömönyi cézium pusztítása - Kísérletek (2.)

Egyszerű kísérletek is lehetnek látványosak, erről már volt szó. Dobáljunk pl. alkálifémeket vízbe és ámuljunk. A reakció a következő lesz (itt most lítiummal, de az összesre ugyanilyen):

2 Li + 2 H2O → 2 LiOH + H2

Ezzel a reakcióval már elvileg általánosban is találkozhattál. Az alkálifémek a periódusos rendszer első főcsoportjába tartozó fémek (kivéve a hidrogén), az elektronszerkezetükre jellemző, hogy a külső vegyértékhéjon 1 elektronjuk van. Ezek tehát kifejezetten reakcióképes kópék (a természetben nem is nagyon fordulnak elő tisztán, mert rögtön összeszűrik a levet a legközelebbi anyaggal). Az alábbi Brainiac videóban két brutálisabb alkálifémet, a rubídiumot és a céziumot is keményen bevágják a vízbe, aztán szaladnak.

Itt a nátrium, kálium elég nyugisan reagál, de a (2 gramm!) céziumot és a rubídiumot már spéci vízben oldódó tartályban dobják bele (különben a bepukkanó hidrogén levinné a fejüket), és amíg ez kioldódik, addig van ideje Mr. Tickle-nek (ez elég hülye név azért: to tickle = csiki-mikizni) elbújni.

Drogok (1.) Cácigid vóna, mester? - a Nikotin

Bármi függőjének lenni általában véve lehúzó, mert torzítja az ember mérlegelési képességét és nagyobb eséllyel hoz rosszabb döntéseket. (Pl.ha nemrég megtetted a Magyarország - Hollandia meccset hazaira, akkor az mással nem magyarázható, mint hogy a magyarfoci függésed felülírta a maradék józanságodat is - laikusoknak: 0-4 lett a vége. Ismerek pár ilyet, adózzunk most 10 mp gyászszünettel a visszafordíthatatlanul károsodott pénztárcájukért és realitásérzékükért.) Az egyik top-of-the-pops hazai függőség a dohányzás, ezért érdemes vetnünk egy pillantást a kémiájára. A dohányzók alapvetően két dolog függői: az első egy pszichikai függőség - megszokták hogy babráljanak valamit a kezükkel, úgy érzik, hogy a cigizők jobb arcok vagy oldja a feszültséget...stb. Ez szerencsére nem kémia. Ami minket jobban érdekel, az a cigiben lévő nikotin (C10H14N2), mert ez alakítja ki a szűkebb értelemben vett biológiai függőséget.

A nikotin a dohány (Nicotiana tabacum) alkaloidája, egy olaj sűrűségű, lúgos kémhatású jellegzetes szagú (szimplán büdös), színtelen, de fény hatására bebarnuló folyadék. Elég erős méreg, embernél a halálos adag 20-60mg (a Thank you for smoking c. filmben pl. úgy akarják kinyírni a fickót, hogy teliragsztják nikotintapaszokkal) és egy cigiből kb. 2mg szívódik fel, ellenszere nincs. Nem kell matek OKTV-t nyerni ahhoz, hogy kiszámoljuk, hogy akkor egy erősebb dohányos a halálos adag többszörösét is beküldheti naponta. És akkor miért nem murdal meg iszonyatos rángógörcsökkel kísért légzésbénulásban ott helyben? Mert emberünk lassan szoktatta hozzá a szervezetét, illetve gyors az eliminációja, a tüdőben a májban és a vesében hamar metabolitokra bomlik.

A dohány elégetésekor a nikotin organikus sók formájában van jelen, az égetéstől az illékony nikotinbázis felszabadul és a szájból, a garatból de leginkább a tüdőből szívódik fel. Felszívódás után pedig rengeteg könnyen és nehezen észrevehető hatást vált ki (mivel izgató és bénító hatása is van egyszerre): kissé emeli a pulzusszámot, a vérnyomást először csökkenti majd növeli, szűkíti majd tágítja a pupillát, ingerli az agyi légző és hányásközpontot, fokozza a mirigyek működését (izzadás, gyomornedv-termelés) és még számos egyebet is összehoz. Ezek kis mértékűek, tehát egy cigi után nyilván nem fogsz duzzadó erekkel izzadva okádni, de azért sok kicsi sokra mehet. A nikotinnal hosszú távon inkább szív- és érrendszeri ill. idegi problémák jönnek össze, tehát a dohányzással kapcsolatban gyakran emlegetett rákos cuccok inkább az egyéb (főleg az aromás) égéstermékek miatt alakulnak ki.

A nikotin 48 óra alatt kiürül a szervezetből, függőknél az elvonási tünetek (ingerlékenység,nyugtalanság, evéskényszer, kókadtság + a jellegzetes "elképesztő nyomorék vagyok cigi nélkül" érzés, de lehet, hogy ezt hívják levertségnek) 2-3 hétig tartanak, szóval a leszokás itt inkább pszichés hadviselés már rövid távon is. Szóval a nikotin nem őszinte barátunk, a cigi a sokféle egyéb fincsi égéstermékével meg pláne nem.

 

Ilyen egy tabletta élete benned

Ha beveszel egy hívogatóan kinéző tabit, akkor alapvetően azt várod el tőle, hogy:

1. az legyen benne, ami rá van írva
2. a kívánt sebességgel szívódjanak fel a benne tárolt anyagok
3. hogy jól nézzen ki, hátha előidéz még egy kis placebo hatást is

Az első ponttal nem foglalkozunk most, ha a noname gyógyszereket kedveled vagy a Kozmixot próbálod a kémia segítségével élvezhetővé varázsolni, az legyen a te problémád.

A második már annál izgalmasabb! A felszívódás gyakorlatilag a véráramba kerülést jelenti, azt, hogy a gyógyszer milyen mennyiségben és mennyi idő alatt éri el a biokémiai hasznosíthatóságot. Ezt a gyógyszer formája, a gyártási mód, a gyógyszer anyagainak fizikai-kémiai tulajdonságai és a te aktuális biológiai állapotod befolyásolják. Bárki bármit is mondjon, a tablettákat az emberiség magára valamit is adó része szájon át veszi be, így a következőkben csak ezzel foglalkozunk. Tehát ha lenyeled, akkor a biológia állapotod alatt olyasmiket kell érteni milyen savas a gyomrod (pH), milyen gyorsan megy végig az emésztőtraktuson (kaksi/nap)...stb.

A tablettában a legfontosabb a hatóanyag (aktív vegyületek) de vannak benne egyéb semleges segédanyagok is (ezek stabilizálják a cuccot, meghatározzák a szétesését, síkosságát és hasonlókat). Ezek vannak egyenletesen összekeverve (homogenizálva, erről már volt szó) és lepréselve.

Szóval ha bejutott a bendődbe és pont jól felszívódik, akkor meg is vagyunk. Ha túl gyorsan szívódik fel, akkor az a baj - a vérszint túl magassá válhat és sokszoros reakció jön létre a hatóanyagtól függően. Ha túl lassan, az is baj - akkor már csak a klotyómanók örülhetnek a váratlan ajándéknak. Külön probléma, ha sokféle gyógyszert dobsz be kb egyszerre és ők randiznak a beleidben, mert kiolthatják vagy felerősíthetik egymás hatását (pl.gyakori, hogy a kalciumot és a vasat megköti bélben a tetraciklin, ami antibiotikumokban fordul elő).Vagy a véráramba kerülve módosíthatják egymás hatását és akaratodon kívül simán kaphatsz 3-szoros dózist is. De könnyen megváltoztathatják a máj vagy a vese működését is, amitől a többi gyógyszer überbrutállá vagy haszontalanná válhat a szervezeted számára.Tehát valószínűleg a kelleténél hamarabb bekrepálsz, ha össze-vissza küldöd magadba az áldást.

(kövér ember nagy béllel jár)

Érdemes szót ejteni még a mostanság meglehetősen divatos a lágyzselatin kapszulákról, amit mindenki kíván, mert olyan átlátszóan néz ki, mintha máris elkezdene hatni vagy ilyesmi. Ezekkel az a gond, hogy nem lehet mindent belerakni pl. legalábbis gyanúsak azok a lágyzselatin kapszulák, amik zsírban oldódó vitaminokat ígérnek.

Szóval bár az élet legtöbb dolgát nem érdemes stílustalanul intézni, a gyógyszerszedés pont egy ilyen pedáns, politikailag korrekt dolog, amit az ő játékszabályai szerint játszunk. Ez még azért belefér.

Ilyen egy tablettázó élete a Csillag Születikben

Farkas György Gyula, alvilági nevén MC Gyufa minden kétséget kizáróan az egyik legnagyobb fenegyerek magyar tablettázók közt! A srác kigyógyult a gyerekkori epilepsziából, de ebből hátramaradt neki cserébe egy erősnek mondható dadogás. Ha reppel akkor viszont elmúlik, teljesen tisztán nyomja. 

Az epilepsziának sokféle alcsoportja van, elsősorban az agykéreg funkciózavara vagy agyi megbetegedés áll mögötte, ami enyhébb-súlyosabb rohamokhoz vezet. A rohamok miatt a legtöbb ember először tart az ilyen betegektől - a középkorban Morbus Sacer-ként ismerték, azaz szent betegségként, ami kb. annyit tett, hogy az epilepsziásokat szerintük megszállta az ördög, és ezért a halálra szadizást (gyakorlati ördögűzést) választották a legtöbbször gyógyító terápiának. (Sokak szerint Mohamed próféta is epilepsziás volt, de az ilyen irányú kutatásokat a muszlim országok érthető okokból nem támogatják túlzottan.)Egyébként normálisan együtt lehet élni a betegséggel, a rohamok is teljesen kezelhetők, nem kell tőlük megijedni. A gyerekkorban felismert epilepsziások jó részét meg meg is lehet gyógyítani.

Ami a kémiához szorosabban köti MC Gyufát az az, hogy tablettázóként dolgozik egy gyógyszergyárban. A tablettákról és a gyógyszerekről biztosan lesz még szó, annyit azonban áttekintésként el lehet mondani, hogy tabletta az, ami préseléssel készül. Préseléssel könnyen ki lehet szabni egy adagot a gyógyszerből, megfelelő fizikai és kémiai stabilitást is nyújt. Folyékony és száraz anyagot is lehet tablettázni, feltéve, hogy homogenizálva van. A homogenizálás annyit tesz, hogy egyenletesen legyenek eloszolva az egyes anyagok, tehát minden tabiba ugyanannyi jusson mindenből. Utána a tablettázógépbe csak bemegy egyik oldalról a cucc, a gép beadagolja egy körbeforgó kerek, forgó, liggatott tárcsába, ahol az egyes mélyedésekbe jutó anyagokat felülről rápréseli egy fickós acélrúd, és már potyognak is a jóféle gyógyszerek.

Szóval a dadogásmentes tablettázórap-ért duplán hajrá Gyufa, ha megtanulsz csak reppelve beszélni, simán lehetsz freestyle bajnok is! Mert az alap, hogy   a lelked a dallam, a tested a ritmus...