Kémia in da house!

Örök dilemma, hogy egy igazi férfi magának vasalja-e az ingeit, ahogy az egy oldschool vasmacsótól elvárt vagy az emancipáció, az empowerment, esetleg az igaz szerelem nevében hajlandó-e ezt ráhagyni egy nőre. Ezt döntse el ki-ki maga, a vasalás kémiája talán segít a döntésben. Általában textilt szoktunk vasalni, a textilt öszetevő pedig rostok hosszú, egymás melletti, gyengén kapcsolódó molekulákból állnak. Ezek a rostok fel tudnak bomlani és máshol újraalakulni, így a molekulákat és a rostokat rákényszeríthetjük, hogy kiegyenesedjenek.

A pamut pl. cellulózmolekulákból (C6H10O5) áll. A molekulákból kiállnak hidroxilcsoportok és hidrogénkötéssel kapcsolódnak a szomszédos molekulához. Ezek a kötések némi hüvel és egy kis vízzel könnyen felszakíthatók (aki vasalt már életében az tudja, hogy víz nélkül vagy hideg vasalóval mennyivel nehezebb a folyamat). Ha levesszük a vasalót, a kötések újraképződnek és a pamut megtartja azt a formát, amilyenre préseltük.

Más anyagok is hasonlóan viselkednek, (a hosszú molekulák közti kötések eltérhetnek a pamutnál megismertektől). A gyapjúnál pl.térhálósító kovalens kötések is vannak, ezek miatt van benne tartós redőzés, amit más vegyszerekkel lehet kialakítani vagy újraformázni. A poliamidoknál, mint mondjuk a nejlon, a poliészterek és acetátok érzékenyek a hőre és így hővel formázhatók.

Persze a legnagyobb macsók ing helyett atlétában tolják, de azt is lehet vasalni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.