Az ÁNTSZ iránti ősi vágy
Az ÁNTSZ utáni igény elég régről fakadhat. Ha valaki hamísította (túlhigította) a sört Hamurapi alatt, annak összekötötték a bűnös kezeit és bevágták az Eufráteszbe, de pl. a rómaiaknál id. Plinius megjegyzi, hogy a hamisítások miatt már nem található a piacon valódi falernumi bor. Ugorhatunk kicsit, egy mostani brit kutatás szerint az instant kávék 15-20%-ára rásegítenek , hogy legyen némi kávéíze kávé nélkül is.
Mi magyarok is elég jók vagyunk az élelmiszerhamisításban - mi praktikusan főleg azokat a termékeinkkel próbáljuk átvágni a fogyasztókat, amiknek csúcsminőségére elvileg kényesen büszkék vagyunk. Borhamisításban figyelemreméltó hagyományaink vannak (erről a Soltvadkert-Kecel-Kiskőrös 'arany háromszög' földalatti acélhordói biztosan tudnának mesélni), de ugyanúgy folyamatosan probálkozunk a mézzel, húsokkal, pálinkával...stb., de még az Unicummal is. A hamisítás motivációja egyszerű, az emberek drágábban hajlandók megvenni azt, amire azt írják, hogy "méz", mint ha azt írnák, hogy "gyömülcscukor-tartalmú kukoricaszirup", még ha ízre hasonlóak is.
Ha hozzányúlsz a sörömhöz, sírás lesz a vége!
A hamisítások közül most a kémiai megoldásokkal foglalkozzunk behatóbban. Nem túl meglepő, hogy az italokat gyakrabban hamisítják, mert a víz egy olcsó és mindenhol elérhető pótlék lehet. A Brit-szigeteken a kutakat gyakran festették feketére, és a tejhamisítás maitt lehett a becenevük a "fekete tehén".
A borhamisításnál a legviccesebbekek azok az álborok, amik nem láttak szőlőt. Az ún. tablettás borok közös jellemzője, hogy alkoholt, cukrot, borkősavat és színezéket tartalmaznak, de csak a kreativitás szab határt az egyéb adalékoknak. Általában összedobnak ezekből így egy cukros-savanykás, alkoholos alaplevet, amit aztán tablettával (szintetikus cuccal) vagy anélkül (természetes anyagokkal) színeznek (régebben a színezéket sem misztifikálták túl, egyszerűen beleáztattak szalmát vagy kukoricaszárat, és kész is a jóféle fehér bor). Sajtokat sokszor egy kis plusz disznózsírral aljasítanak vagy a tej helyett használnak tejporos vizet, a húsoknál a szójával való pótlékolás a menő.
Könnyű rozét kérsz vagy csináljak pirosédest?
A hamisítás leleplezése során először az élemiszer komponenseket azonosítják - pl. ha nagyobb adag pörkölt búzát fedezünk fel a kávéban, az bizony már elgondolkodtató. A nehezebb része az az, amikor az anyagok eredetét is tudni akarjuk (miért is ne akarnánk..) és feltesszük magunknak a kérdést, hogy mondjuk borban lévő etanol vajon mekkora része jött kőolajfinomítókból. Ezt a szén és a hidrogén izotójaival szokták tesztelni. Pl. a némiképp radioaktív 14C ideális választás lehet erre (régészek és műkincskereskedők megbízásából használják ugyanezt a kis kópét kormeghatározásra is). Egyes anagyok cukrába több 13CO2 épül be, mint másokéba, így amikor elégetik a mintát akkor tömegspektrométerrel megvizsgálva rájöhetünk, hogy mennyiben nem egyezik (és miért) a növényekből előállítható etanollal. Mágneses magrezonanciával a molekulák pontos szerkezetét lehet azonosítani, ezáltal az eredetüket. A deutérium NMR (2H NMR) pl. nagyon jól használható arra, hogy ha egy molekula külön részein kell mérni az izotópokat. Ez akkor jó, ha mondjuk arra vagyunk kiváncsiak, hogy a 100%-os narancslében mennyi cukor jött a narancsból és mennyit adtak hozzá (tehát cukorrépából mennyi az annyi benne).
Most mondhatnánk azt, hogy reszkessetek hamisítók, legyőz titeket a kémia - a baj csak annyi, hogy ellenőrizni mindig sokkal drágább lesz, mint csalni. Szóval csalók, léci ne csaljatok!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.