Ami vonzó

Általánosban a teljes hatodikos férfitársadalom meg volt nálunk arról győződve, hogy a csajok egy fickót sem méltányolnak jobban, mint aki berobban a tornatermi sulibuliba egy hátrafordított Rapülők baseball satyiban, jó parasztosan beüvölti a táncoló tömegnek, hogy "ááh, jéééóóó !", hogy érezzék, hogy elkapta a feelinget, majd a szertárból kihozott lasztik közül megpróbál egyszerre kettővel dekázni, mert azzal meg lealázza többi hímet. Nem mondom, hogy ez nem működik, de a kémia alapján a feromonok nagyobb hatásfokkal dolgoznak.

A feromonok, olyan vegyületek, amiket kvázi folyamatosan tol ki magából az ember, állat, rovar (+ néhány növény is) egyfajta láthatatlan (és szagtalan) lábnyomként.Ezzel úgy tudunk kommunikálni a másikkal, hogy nem is kell feltétlenül ott lennünk, elég ha otthagytunk vagy odafújt a szél egy keveset a feromonjainkból. Ez a vegyület jó esetben felszívódik az orr nyálkahártyáján keresztül, elmegy a csajszi/koma agyáig, és felszólítja azt azonnali nemi hormonok termelésére. Ha pedig megnövekednek a nemi hormonok, egyből szimpatikusabbak leszünk az ellenkező nem számára. Mondjuk egy kutyának kb. 200 millió érzékelő sejtje van az orrában, az embernek meg kb. 10 millió, szóval ha nagyon döntjük a feromonokat, jó eséllyel odajön egy kutyi is körbeszagolni, hogy mi a gond.

Diszkópatkányoknak rossz hír, hogy ha lucskosra izzadod az inged, az nem jár több feromonnal, mert intenzív testmozgásnál inkább bomlástermékeket küldesz a többieknek, ami leginkább a legyeknek vonzó. Vannak feromon tartalmú parfümök is, azonban ezek se csodaszerek, mivel keverednek a saját természetes kipárolgásoddal így egy rossz parfümmel akár végzetesen undorító aurát is elő lehet idézni. Szóval marad gyakorolni a világ legszekszibb dolgát, a brit akcentust. Alább Zsákos Dani lát el minket életvezetési tanácsokkal, kellemes cockney-mockney essex-i baritonján.

Bebüntették a berkéliumot

Az ember úgy tud egyes dolgok közti összefüggéseket hatékonyan vizsgálni, ha talál hozzájuk egyfajta rendszert. Még szép, hogy a kémiában sincs ez másképp.Vegyük pl. a periódusos rendszert. Sokan próbálták valahogy csoportosítani az elemeket több-kevesebb sikerrel, de bizony akkoriban a kis bajkeverő Mengyelejev (1834-1907) sem a pétervári Hörpincében szívta a púpjába a tabis fröcsit. Ehelyett jutott az eszébe, hogy az atomsúlyuk szerint növekvő sorrendben lennének logikusak, a hasonló kémiai tulajdonságúak egymás alá írva.Eleinte volt nagy tudományos szájkarate, de aztán a rendszere alapján pikk-pakk megjósolta az akkor még nem ismert elemek kémiai tulajdonságait. Miután felfedezték ezeket, kiderült, hogy stimmelnek, és utána már nem merte senki kóstolgatni a mágust.

(Sámson a szadista szatír)

Vannak viszont még olyan ruszkik, akik azóta se tudnak nyugizni, hála az égnek. Tavaly bővítették a legújabb szupernehéz elemmel a periódusos rendszert az oroszországi Dubna kutatóvárosban (Dubna önmagában is megér egy misét, ugyanis ez egy olyan város, amit atomkutatáshoz építtetett még Sztálin, és a srácok ott fenn azóta szakadatlanul űzik az ipart). A 117-es elemet ununseptiumnak nevezték el ideiglenesen (ami a latin 117-et jelöli), és ez lett a második legnehezebb ismert elem. Az ismert világban 92 két olyan elem van, ami stabilnak minősülnek, mert ezek a Föld 4,2 milliárd éve alatt nem bomlottak el maguktól, az utánuk jövők, (így a 117-es is) valamelyest instabilak (azaz maguktól is elbomlanak idővel). A 117-es összepakolásában az volt a bravúr, hogy a 97-es Berkéliumot kellett hozzá szívósan szanaszét bombázni kalcium ionokkal. A berkéliumot attól az amcsi Ridge laboratóriumból kérték hozzá, ami az atombomba megalkotásával pallérozta a márkanevét, plusz mivel a berkélium felezési ideje 320 nap, igencsak csipkedniük kellett magukat a szállítással és magával a kutatással is. Tehát A 117-es is elég instabil lett, és kellemes alfa sugárzással 115-ös, majd egyre kisebb elemekre bomlott szét, de közben az érdeklődők megfigyelhették a már ismert többi szupernehéz elem nagyobb neutronszámú izotópjait (ugyanannyi proton és elektron az elemben, a neutronok száma viszont eltérő). Egyébként eddig az egyetlen gyakorlatban is használt mesterségesen előállított elem, a 94-es plutónium, ami egy igazi huligán: az atombomba hasadó- és az atomerőművek fűtőanyaga.

Hangalak

Hélium vs kén-hexafluorid. Mindkét gázzal lehet mókázni, mert a sűrűségük eltér a levegőétől ( tengerszint felett) - mint ahogy ezt a Mythbusters-ből Adam Savage mutatja be nekünk. Ha a levegőnél kb. 6-szor kisebb sűrűségű héliumban rezegnek a hangszálaid, akkor gyorsabban mozognak a kis huncutok és Donald kacsás lesz a hangod. A kén-hexafluorid jóval sűrűbb, így a hatás is fordított - ezzel tetszőleges filmben szinkronizálhatod a főgonoszt. Egyik sem mérgező vagy büdös gáz, de azért nem érdemes sokszor tolni, mert a tüdőnk alapvetően a levegőre van kalibrálva. Nem fulladsz meg 2-3 alkalom után, de nem árt szüneteket tartani. Az oxigén jót tesz az agynak..

Kísérletek (1.)

A kémia elképesztő előnyben van a többi tantárgyhoz képest azzal, hogy iszonyat látványos kísérleteket lehet csinálni az tanítás során. Ez azért jó,mert így az is megjegyzi amit látott, hallott vagy szagolt, aki egyébként a rotringját próbálja minden eddiginél tovább feltolni az orrába. Ha leég mellette egy negyed köbméteres metánbuborék, tuti, hogy minden kiscsajnak kiesik a kezéből a Glamour. Szóval ezért bántó, hogy a sulikban olyan keveset kísérleteznek, pedig bakker, ez maga a kémia. Ráadásul az egyetemeink színvonala általában alulról súrolja a középszerűt és speciel pont a kémiát meg lehet itthon is úgy tanulni, hogy később Nobel-díjas legyél. A legkirályabb az lenne, ha lennének bazi nagy, Das Experiment feliratú (valamilyen goth betűtípussal!), lángokat szóró rock'roll kamionok, amik olyan helyekre is elvinnék legfrappánsabb kísérleteket, ahol nincs pénz vagy felkészült tanár ilyesmihez. Oké, lehet, hogy ez túlzás, de kísérletezni akkor is egyszerűen muszáj.

Alább Jóska bácsi és Irénke néni pirománkodik a hetedikesekkel és az összes elég látványos lett (kivéve a szökőkutat, de ott meg Mátéka brillírozik cserébe).

Ez kemény

Mi a közös 50 Cent-ben, Luca Brasi-ban és a pápában? Igen, az hogy golyóálló mellényben járnak melóba. De adódik a kérdés, hogy ha valaki erősen tart attól, hogy bármiféle nézeteltérés miatt ledurrantják, akkor miért nem hord mellé golyóálló símaszkot golyóálló cicanacival? A valódi golyók már nem is számítanak?

A választ itt is megadja nekünk a kémia, egészen pontosan a kevlar szerkezete. A golyóálló mellények fő eleme (mint ahogy a pl. egyes vitorlavásznaknak, jobb bukósisakoknak, vízalatti kábeleknek és még egy sereg különleges körülménynek kitett eszköznek) a kevlar, ami (ötvözve még pár hasznos jószággal) az acél szilárdságának akár több, mint 20-szorosát is tudja produkálni. A titok a polimerek kettős kötése és a makromolekukán belüli kristályos szerkezet. A történet nagyjából a következő: Van egy monomerünk,ami egy alap, egy semleges molekula, mondjuk szénatomokkal kettős kötéssel pajtizó a vinil-klorid (együtt: CH2 = CHCl).

Azonban ha a szénatomok közti kettős kötések (némi noszogatásra) felszakadnak, akkor a monomerrel azonos kémia szerkezetű, reakcióképes egység jön létre ( - CH2 - CHCl - ), amihez egyéb egységek kapcsolódhatnak (H, O, N ... stb.) és kis túlzással kész is a polimerünk a polivnilklorid avagy az ismert műanyag, a PVC. Jó, most elképzeltünk egy polimer-láncot. A polimerekben még az jó, hogy az atomok közti kovalens kötéseken túl az egyes molekulák is kapcsolódnak egymáshoz egy gyengébb, másodlagos kötéssel. A polimer szálak döntően rendezetlen szerkezetet építenek, mint egy tál spagetti. A kevlar viszont kristályos polimer, főleg rendezett láncokból épül fel, mintha a spagettiszálakat kiegyenesítenénk és katonás rendbe egymás mellé sorakoztatnánk. A szilárdságát tovább fokozza, hogy ráadásul ez egy aromás poliamid, ami annyit tesz, hogy a polimerláncban a szénatomok itt aromás gyűrűt is képeznek (ez a benzolgyűrű-ből lehet ismerős). Így egyfajta kristályos-küllő szerű szerkezet jön létre, ami már módfelett kraftos. Ezt még felturbózzák némi üveg és/vagy szénszálas anyaggal és bátran ugrálhatsz a Beretták elé. Pont azért nincs belőle zokni, mert szilárd és nehezen deformálható (ezért általában öntik ezeket), így feltörné a lábikónkat. Kevlar fülbevalót viszont bátran ajándékozhatunk paranoiás barátnőknek. Bár a csajok nem egyszer veszélyesebbek, mint a fegyverek.

Mint két kicsi LEGO

Fluort lehet szeretni vagy nem szeretni, de ha sokat eszel belőle az mérgező. A VIVA mellett azért találkozhatsz vele naponta, mert szinte minden ételben, italban benne van (meg másban is pl. termőföldben). Régóta használják fogápoláshoz, mert az ionja (fluorid) önzetlenül bevágódik a fogzománc károsodott helyére és pikk-pakk kezelésbe veszi (remineralizálja). Utána pedig egyesült erővel őriznek és védenek szigorúan, amíg csak bírják. Viszont ne nyeld le a fogkrémet, bármennyire bejött az régi tutti-frutti ízvarázs, mert a belekből sokkal több fluor tud felszívódni, és az már kevésbé faja, mert csontképzési zavarokat okozhat és egyébként is maró hatású nagy mennyiségben. Itt - biztos, ami biztos - megnézheted Fluor fogait.

Acetilén és a robbanó elegy

Kevesen tudnak megbízhatóan titánt hegeszteni, de a Cassini űrszonda mérései alapján a hegesztés a Titánon még húzósabb lehet. Pedig a Titán még a barátunk. A Szaturnusz ezen holdja macsó neve ellenére az egyik legkellemesebbnek tűnő hely az univerzumban: van légköre, hívogató metán-tengerei és néha elered egy-egy szénhidrogén zápor is. Van persze víz is bőven, de a -220°C körüli hőmérséklet miatt ott ez egy fontos kőzetfajta. Ilyen luxuskörülményeket kevés ismert égitest tudhat magáénak. Na és akkor mi van?

Ami mostanság különösen érdekes benne az az, hogy a NASA szerint feltételezhető, hogy a Titánon valamilyen élőlény hidrogént lélegzik és acetilént eszik. Hoppá! A hidrogént mindenki vágja, emeljük ki azt, hogy oxigénnel keveredve hozza létre az ún. durranógázt. Az acetilén (C2H2) pedig egy színtelen,mondjuk szagtalan (bár technikai tisztaságban büdös, kb. fokhagymaszagú), nagy reakcióképességű szintetikus gáz. Levegővel (oxigénnel) keveredve ez is állati  veszélyes robbanóelegyet képez, ezért acetilénnel hegesztenek, vágnak, lángszórókhoz is használták. Megvan. Szóval egy szolid pukival is elég meredeken oktatna alien barátunk. Persze valószínűleg mikróba, ha egyáltalán élőlény és nem lehangoló módon "csak" valami ismeretlen szerves kémiai folyamat.

Apropó, ha valaki érdeklődik az idegen életformák iránt, akkor az öreg Hawking kedvcsinálója 1. rész  2. rész  3. rész és egy elég tip-top és jó összefoglaló is.

Aki meg kíváncsi hogy hogy néz ki erről egy igazi tudományos cikk vagy felajzották a hírek és pro az egyetemi szinthez is, íme. 

Egy jó galvanizálás

Na de végül is mit csináljak és kikkel? - kérdezzük magunktól a telefonnal szöszmötölve, ha eljön a várva várt péntek este. Segítség nélkül az ember könnyen elveszik a végtelen lehetőség közt. Szerencsére azonban nem kell egyedül dönteni! Egyik kedvenc kémiai együttesünk, sőt ki kell mondani: vegyi testvéreink, azt ajánlják, hogy egyszerűen álljunk neki galvanizálni. Ez az! Előrántom az elektronmikroszkópot, fellövöm a légmosót, áthívom a haverokat és indulhat a buli! Na jó, ez általában nem ilyen egyszerű. Nézzük inkább meg, hogy mi is a galvanizálás valójában. A klip egy kissé félrevezető, 3 kis kópé igazából nem lesz galvanizált attól, hogy pikk ásznak öltözve letáncolják a legmenőbb csibészeket. Sőt, feltehetjük, hogy nem örülnének neki, ha valaki tényleg galvanizálná őket.

A galvanizálás során az elektrolit oldatba (olyan anyagok vizes oldata, vagy olvadéka, amik így vezetik az elektromos áramot) merített tárgyra elektromos áram segítségével fémes bevonatot tesznek. Általában rozsda vagy más korrózió ellen használják (ilyen például a cinkbevonat, más néven horgany) de az autók alkatrészeit is galvanizálással védik. Galvanizálnak emellett csak azért is, hogy valami jól nézzen ki. Jó fémesen. Kisebb tárgyakat egyszerűbb laborban is meg lehet próbálni galvanizálni, ha valakinek felkeltette az érdeklődését, hogy aranybevonatot rakjon a napszemüvegére. Persze ne egyedül, mert közben viszonylag sok mérgező anyagot állíthatunk elő, amit előtte, közben és utána is szakszerűen kell kezelni.

Azért táncikálni rá még lehet.

Kedvenc kémikusaim (I. rész)

Sorozatunk első szereplője Justus von Liebig, aki megcáfol minden bennünk élő sztereotípiát a kémikusokról. Justus von Liebig-nek sok mindent köszönhet a kémia, de számomra most a legfontosabb az, hogy bebizonyította, hogy egy kémikus is lehet menő. A The Big Bang Theory óriási sikere bebizonyította, hogy “The smart is the new sexy!”, de akár Sheldonék előfutárának is tekinthetjük az 1803-1873-ig élt Liebiget.

 Justus egy festékkereskedő és gyógyszerész második gyermekeként született Darmstadtban. Bár semmirekellő diáknak tartották, apja munkája mindig is lenyűgözte. 1816-ban átélte a nyár nélküli évet Németorszában, amikor is egy vulkánkitörés miatt gyakorlatilag nem volt nyár. A figyelmét ekkor keltette föl az, hogy hogyan lehetne a terméshozamokat a növénytermesztésben emelni, hogy legyen elég élelmiszer akkor is, ha esetleg nincs nyár. Miután a suliból kicsapták, gyógyszerészgyakornoknak állt, azonban egy rosszul sikerült kísérlettel majdnem az egész labort felrobbantotta. Ekkor az apja jobbnak látta beiratni a fiát az egyetemre.

Bonnban és Erlangenben tanult. Ez utóbbi helyről még a doktorátusának megszerzése előtt, viharos körülmények között távozott / távoznia kellett, mert tagja lett egy szélsőséges diákszervezetnek. 1822-ben Párizsba ment, ahol Gay-Lussac magánlaboratóriumában dolgozhatott. Viisszatért Darmstadtba, ahol feleségül vette Henriette Moldenhauert, így August Platen gróf hoppon maradt. 1824-ben Giessenben professzori kinevezést kapott, egyesek szerint túl korán... Bár egyre híresebb lett, a tanítást elhanyagolta.

1832-ben, amikor a Vis Vitalis elmélet egyik sírásójának, Wöhlernek a felesége gyermekszülés miatt meghalt, javasolta Wöhlernek, hogy költözzön át Giessenbe, mert a környezetváltozás jót fog neki tenni. Ezek után közösen kísérleteztek a keserűmandula aromájával. A két férfi életreszóló baráttságot kötött egymással. Liebignek a mai napig meghatározó találmányokat köszönhetünk. Ő tökéletesítette a tükör foncsorozását, jelentős eredményeket ért el a műtrágya kutatásban, és megteremtette az első leveskockát. 1852-ben elfogadta a müncheni egyetem professzori kinevezését, és élete végéig ott tanított. A bécsi egyetem felkérését azzal utasította vissza, hogy Ausztriának még alkotmánya sincs. Ez a tett, mivel 3 évvel a magyar szabadságharc leverése után történt, néhány magyar szívet is megdobogtathat.

Bár a bölcsek kövének létezésa ekkor már csak vágyálom volt a kémikusok (alkimisták) számára, Liebig szeretett úgy viselkedni és vitázni, mintha ő lenne a végső igazság egyetlen tudója. Idősebb korára John Stuart Mill rajongó lett, és a diákok tanításával már kevésbé foglalkozott, azzal viszont igen, hogy a felső tízezernek tartson előadásokat. Ha valakinek ezek után még mindig kétségei támadnának affelől, hogy minden idők egyik legkúlabb kémikusa Justus von Liebig volt, az nézze meg ezt a videót, ahol német középiskolások reppelnek róla!!!

Címkék: sztár kémikus