A nátrium nevének története

Sok kémiai alapanyag, módszer vagy műszer neve furcsán hangzik, esetleg hosszúnak vagy erőltetettnek tűnhet. Ennek az az oka, hogy a köznyelv nem csiszolta még le ezeket kényelmesebben használható variánsokra. (Ha mindenkinek használnia kéne, valószínűleg nem azt mondanánk, hogy kvadrupólus tömegspektrométer-analizátoros vizsgálatot kérek ionazonosításra!, hanem, hogy durrantsd már el a kis spekit is, légyolybátyám! - Mozaikszavakat is sokan használnak ilyesmire, de azért az is félmegoldás). Nos, a nátrium pont nem ilyen, elég régóta ismerjük és hasznosítjuk.

Már az egyiptomi civilizáció kezdetein találtak egy anyagot a sivatag kiszáradt tavaiban, aminek hasznát vették a balzsamozásnál, mindenféle tisztításhoz és az ételek tartósításánál. Ez az dolog főleg nátrium-karbonátot, némi nátrium-szulfátot és nátrium-kloridot tartalmazott. Az egyipomiak ntr-nek hívták, és mivel hamar elkezdték exportálni, az egész ókori világ ismerte és használta. Héberül kb. neter volt (a Bibliában kétszer is előfordul), a görögök nitron, a rómaiak nitrum néven ismerték.

A N és a Na eredete. 1: egyiptomi, 2: héber, 3: görög, 4: latin, 5: arab, 6: európai. A jelölt kapcsolat csak valószínűsíthető.

Az ókori világ ismereteit sok egyéb mellett az arabok őrizték meg és fejlesztették tovább és a középkorban jutott el (újra) Európába. A nevezett anyagot az arabok natrunnak hívták. A szó a spanyolul, franciául, németül és angolul a kicsit jobban európai nyelvre eső natronra módosult. Az angolban ma már elenyészően ritkán használják a natront, de az arab natrun svéd változata, a trona még gyakori a nátrium-karbonát iparban (pl. üveggyártáshoz használják).

Angliában a nátrium-karbonát egyszerű neve soda, a nátrium-hidroxidé pedig caustic soda. Az ipari forradalom kezdetén indult meg a vegyészek egyeztetése a hivatalos név miatt. A szódából előállított fémnek Humphry Davy (ő a "Davy-lámpás" Davy) a sodium nevet javasolta (az um végződést Bergman indítványára a fémek elnevezésere használták).

Németül a nátrium-hidroxid elnevezése Natronlauge (nátronlúg), ezért a Németországban professzorkodó L. W. Gilbert az elemet inkább natroniumnak nevezte volna. Berzelius natriumra rövidítette a szót, így lett a vegyjele Na.

Szóval nátrium. Hagyománytisztelő, rövid, praktikus s egyben ízléses. Mondogassuk bátran.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.